Fatima forgatókönyve

A 20. század kezdetén a „boldog békeidő” teljes virágában tündökölt. Több évtizedes nemzetközi béke és gazdasági növekedés után a nyugati társadalmat a magabiztos nyugalom hangulata uralta. Az embereket mindenütt elkápráztatták a tudományos és technikai csodák. Mindössze száz év alatt – ami nem sokkal több, mint egy teljes emberélet – a lóvontatás örökre eltűnt, és a gépkocsi általános jelenség lett. Távoli emlék csupán a repüléssel való első tétova kísérletezés, mikor a légi közlekedés a legfontosabb tömegszállítási mód már. Az űrkutatás már nem csupán távoli álom, hanem mindennapos esemény azóta, hogy az első ember a Holdra lépett. Ez az óriási léptékű előrelépés a tudomány és technológia szinte minden területén kimutatható.Az elért eredmények fényében természetesnek tűnhetett, hogy nagy reményekkel kecsegtető század elé tekinthetünk. Egyre szélesebb körben elterjedt az az elképzelés és elvárás, hogy ez a fejlődés a tudatlanságot majd eloszlatja, illetőleg felszámolja. Olybá tűnt, hogy az emberiség egy új aranykor küszöbén áll, ahol a tudomány minden gondot megold: a szegénység és szenvedés, az erőfeszítés és fáradozás, és végül maga a halál is legyőzhető lesz.

A gondtalan optimizmus eme uralkodó hangulatában kicsit sem meglepő, hogy a vallásos meggyőződés
komoly visszaesést szenvedett. Mindez kéz a kézben járt az általános erkölcsi értékek lazulásával. A „boldog békeidő” azonban tovatűnt az első világháború szörnyűségeinek ködében…

FATIMA FORGATÓKÖNYVE (AZ ELSŐ KÉT TITOK ALAPJÁN)